Koós János: Boci-boci...

Miskolcra jártam iskolába, zenei tagozatra. Osztályunk falát magyaros tányérok díszítették, s úgy raktuk sorba őket, hogy ütésre a „Boci, boci tarka” dallamait muzsikálják. Órák alatt azzal szórakoztunk, hogy amíg a tanár a táblára írt, krétadarabokkal dobáltuk a tányérokat, így adtunk koncertet. A tanárok a fejüket fogták, de nem jöttek rá a turpisságra, mígnem egy új tanár érkezett, s azt hitte: megtalálta a zenei titok nyitját és hozzá a bűnöst is! Hátul volt a fűtőtest, s én az utolsó padban ültem. Új tanárunk felkapta a vonalzómat és rávágott a fűtőtest bordáira, de azokból nem jött egyetlen boci-boci hang sem. Csak jóval később, a ballagásnál árultuk el a tanári karnak a tányéros hangversenyke titkát.